Bevezetésképpen elmondanám, hogy én és apukám még 2015-ben kezdtük a kéktúrát. Az elhatározás hamar elveszett, de a felét megcsináltuk. Anyu ez év januárjában kezdte és most már csak három nap hiányzik neki. Ja, és nekik ez lesz a harmadik teljesítésük nekem pedig a második (ha a babaként, nem járva is számít). Mivel én is kedvet kaptam arra, hogy csináljam, (sőt amennyire élveztem az elején a távoktatást, úgy utáltam meg három hét után) elkezdtük szervezni. A szállást megoldottuk, és minden mást is, így április másodikán útnak indultunk.
És így, hogy már végigcsináltuk már csak leírom, hogy hogyan is zajlott, hátha érdekel néhány embert.
Most az ötnapos barangolásunkat olvashatjátok.

1. nap:

A hét órás kelés és a fél nyolcas indulás volt betervezve, amit tartani is tudtunk. Mentünk Káldra. Az aznapi terv, egy Káld- Sárvár (24 km) szakasz volt. Az autóban én aludtam és zenét hallgattam, de nem sokáig, mivel fél tíz környékén már Káldon voltunk. Anyuval ketten elindultunk Káldról, de apukám Sárvárra vitte a kocsit és utánunk jött a 11:05-kor induló busszal. A találkozási pontunk a Hidegkúti erdészház volt. Mi (és mint kiderült apukám is) még az ottani kilátót is meglátogattuk. Nincs onnan nagyon kilátás, de azért Káldot láttuk. Bár egy kisalföldi kilátótól mit várunk? A Hidegkúti bélyegzőnél egy kis torlódás alakult ki, mivel az ott állók nem nagyon akarták befejezni a bélyegzést, de ez a problémánk tíz perc alatt megoldódott és tudtunk bélyegezni. Ott megvártuk aput és mentünk is a Rózsakerti erdészházhoz. Egy jó hosszú egyenes betonút után megérkeztünk és megint pecsételtünk. A következő pont Gérce volt, ahol, mint láttuk a bélyegzőnél egy pad és egy csap várja a fáradt túrázót. Komolyan mondom én szerintem csak egy wifi ruter hiányzik onnan, de minden más megfelel. Amikor a falut elhagytuk egy különös helyre csöppentünk. A szüleim elhaladtak mellette, de én észrevettem és lefotóztam, hogy milyen veszélyes helyre, egy banyaterületre tévedtünk.
Innen már homályos emlékeim vannak (lehet a banyák tehetnek róla), de azt tudom, hogy jó sokat mentünk mezőn és betonúton aztán már csak néhány híd választott el az alvó helyünktől. Ott láttunk embereket (mily meglepő) akik még szóba fognak jönni. Megérkeztünk a szállásra és mindent elrendeztünk. Kipakoltunk meg ilyenek.
Összeségében tetszett ez a nap és egy botot is faragtam.