Terv: Behozzuk magunkat, Szandaváraljából indulva a Sasbérci kilátón át Bokor és onnan Cserhátszentiván. Kis plusz: anyuék megmutatják Hollókőt.

Apu a kocsival jó sok dolgot hozott, de mi rggelire vajaskenyeret ettünk. Kirándulni csak 9:30-kor tudtunk, mert sok idő odaéerni. A kéken indultunk el, de 3 km után letértünk róla és Sasbérc felé vettük az irányt. A hegy megmászása előtt apa is csatlakozott, mert rég fel akart menni a Sasbércre. Mi azt hittük, hogy földúton fogunk menni, de kiderült, hogy ez nem így volt, egy keskeny betonúton mentünk fel, és később még azt is megtudtuk, hogy ez az út összeköti Szandát és Bokort. Mentünk felfelé a betonon, de rövidítés miatt nem a kacskaringós úton mentünk fel a hegyre, hanem az egyenes, kocsival nem járható földúton.

A Sasbérci kilátóról gyönyörű a kilátás és ha esetleg ködös idő lenne, még azt is megmutatja egy modell bent, hogy mit láthatnál, ha nem lenne köd. Lefelé vettük az irányt, és mivel jó minőségű volt a beton; így apa visszment a kocsihoz és így ment a szálláshoz. 2 óra gyaloglás után leértünk anyával Bokorba, megpihentünk és vártuk, hogy mikor jön majd az apa. Tíz perc várakozás után tovább mentünk és ahogy kiderült apa 2 percel később ért le a településre.

Mi továbbra is jelzetlen úton mentünk tovább. Ez a kis út jónak is bizonyult egy ideig, de aztán egy áramos kerítésbe futottunk. Én nagyon könnyedén másztam át alatta, de anyunak már nehezebb volt, ekkor jött az ötlet, hogy a túra bottal felhúzom az áramos kötelet. Ez az ötlet jónak bizonyult és be is vált, egy perc után egy újabb hasonló helyzetben találtuk magunkat, erről fényképp is készült.

Túljutottunk és 5 perc múlva már a szálláson voltunk. Nem voltunk annyira kifáradva és egy-két kilométerrel könnyíteni akartuk a következő napi adagot, így a Bableves csárdáig még elbaktattunk. Az volt a terv, hogy ott eszünk és aztán Hollókőn körülnézünk, de anyuék azt mondták, hogy Hollókőn eszünk majd valamit.

Hollókőt nagy látványosságnak mondják, és az ófaluja tényleg szép, de annyira a turizmusra építenek, hogy nekem nagyon műnek nézett ki.

Végül a Bableves csárda társintézményében ettünk, juhtúrós sztrapacskát és Jókai bablevest és anyu vett nekem Canada dryt is, nagyon finomak, ajánlom.

További szép napot,

MJ

Terv: Mivel Alsópetényben hagytuk tegnap abba, így autóval vissza Alsópeténybe. Romhányon, Kétbodonyon és Becskén át Szandaváralja, 28 km.

Apu akár néhány nap erejéig, de be akart szállni a túrába. Nekünk ez nagyon jól jött, mert csak Cserhátszentivánban volt szállásunk és apa úgy is kocsival jött.

A csütörtöki reggel is átlagos volt annyi kivétellel, hogy nem kalácsot és kakaót reggeliztünk.Viszont később kezdtünk el túrázni. Romhány szélén voltunk, amikor két idős nővel anyu elkezdett beszélgetni. Romhány belsejében egy padnál tízóraiztunk, de hamar tovább meneteltünk Kétbodonyba az út mentén. Kétbodonyból Becskébe a kéken mentünk egy jó néhány órát, közben egy-két farönknél megáltunk pihenni és enni valamit. Az erdőben vettük észre, hogy a jobb kezem be van dagadva valami csípéstől. Gyorsan felhívtuk apát, hogy hozzon rá való kenőcsöt, így visszanézve egy kis allergia lehetett.

 Becskébe én már fáradtan érkeztem és a hasam is fájt (nem tudom mitől.) Lepihentünk egy 10 percre és tovább meneteltünk Szandaváralja felé. Ahogy elhagytuk a falut valami hangos zene ütötte meg a fülünket és néha hangosabb néha pedig halkabb lett.

Szépen lassan elmúlt a zene és közben odaértünk abba az elágazásba, ahol dönhetsz, hogy a Szandavárba vagy Szandaváraljára mész. Anyu rávett, hogy először a Szandavárba menjünk. Szépen lassan felbaktattunk a várhoz, ahol találkoztunk két gödöllői fiatallal, akikkel anyu nagyon jól elbeszélgetett. Szandavárból jó kilátás van, de ha azelőtt 26 kilométert mentél akkor szerintem inkább ne menj fel. Közben apu hívott, hogy Szandaváralján van. Szépen lassan lementünk apához, és kivételesen kipróbáltam milyen két hátizsákkal menni 2 km-t. Apu a szállásra vitt, tüzet raktunk, szalonnát sütöttünk, meg persze pihentünk. Aznap 28 kilométert tettünk meg.

További jó napot,

MJ

Terv: Nógrádból, Szendehelyen, Katalinpusztán, Ősagárdon és Romhányon át Szátok. Alvás a régi barátoknál. 25-26km.

Reggel gyönyörű idő volt. Anyu korán elment boltba venni valamit, a reggeli ismét nagyon finom kalács és kakaó volt. Nem is tűnt esősnek az ég, de mi a biztonság kedvéért a nejlont is felvettük. 10 óra környékén értünk Szendehelyre. A tervek szerint továbbhaladva érkeztünk a Katalinpusztai kirándulóközpontba. Eddig a kék jelen mentünk, de most rövidítés kedvéért a nógrádi piroson át mentünk Ősagárdba. Ősagárdba már 3-4 környékén érkeztünk.

Nem a kékre tértünk vissza, hanem egy némileg jelzett útvonalon haladtunk Alsópetény felé. Alsópeténybe érkezve találkoztunk egy nagymamával és a két unokájával. Elbeszélgettünk egy ideig vele, és anyuból kiszedett egy kulancsot. Sajnos Alsópetényben már tudtuk, hogy nem tudunk 2 óra alatt eljutni onnan Szátokra, sőt Romhányba se (magam részéről nem is akartam többet kirándulni már aznap.) Szóval felhívtuk a barátunkat, aki felszedett és Szátokra vitt. Ott anyu a rég nem látott barátokkal beszélgetett, én pedig játszottam, bicikliztem a gyerekekkel. Végül 27 kilométert gyalogoltunk.

További kellemes napot,

MJ

                     (Ősagárd eggyik különleges háza.)

Terv: Márianosztráról Kóspallagon és Szokolyán át Nógrád, 28 km.

Anyu hatkor kelt és kiment a boltba venni valamit, pont akkor keltem, amikor visszaért. A reggeli kalács és kakaó volt. Mivel egész éjszaka és most is esett, nem tehettünk mást, esőben indultunk el 8:15-kor. A Márianosztrai kálváriát útba ejtve érkeztünk Kóspallagra.

A főúton baktattunk, amikor megszólított minket egy árkot tisztító bácsi (Feri bácsi). Behívott az udvarába, és amikor kiderült, hogy beázott a cipőnk és tiszta víz volt a zoknink is, azt mondta, hogy nála alap, hogy a zoknira nejlont, a nejlonra bakancsot vesz. Megfogadtuk a tanácsot, fel is vettük a nejlonokat és tovább mentünk, kaptunk még két narancsot. Közben az eső is elállt. Kóspallag határán felhívtuk apát és megbeszéltük, hogy Királyrét felé sokkal rövidebb, így arrafelé mentünk. Királyréten két nagy turistacsoportot is láttam, de hamar tovább mentünk. Némi baktatás után megértkeztünk Nógrádba. A szállásunk a Nagyboldogasszony templom vendégházában volt. Letettük a cuccainkat és a Nógrádi vár felé vettük az irányt. Ha voltatok a nógrádi várban, akkor észrevehettétek, hogy a tövében van a „Béla bácsi vendéglője”. Lehet előre is ,,foglalni" ennivalót (pl.: gulyás, lecsó, bableves.) Mi nem tudtunk foglalni, így be kellett érnünk egy hamburgerrel és meggysörrel. Én csak a hamburgert tudom ajánlani, de az tényleg nagyon jól meg volt csinálva. A napot a nógrádi vár megnézésével zártuk. Végül 25 kilométert mentünk.

További jó napot

MJ

Anyukámmal (Makk Zsuzsannával) egy pünkösdi túra alkalmával Budapestről-Esztergomba és vissza túráztunk. Kb. 58 kilométert tettünk meg két nap alatt, és eközben jött az ötlet: mi lenne, ha a nagymamától (Esztergom-Kertvárosból) egészen Miskolc határáig gyalogolnánk.

Megcsináltuk.

Hát nem mondom, hogy könnyű volt, mert nagyon nem volt az.

Ha a többi információt is tudni akarjátok a túráról, akkor nézzétek a következő napokban a bejegyzéseket. És most következhet az első nap.

A kirándulás szó hallatán egy ember a fél órától max 3 óráig tartó sétálásra gondol, ebben a blogban viszont nem ilyen sétálásokat fogok leírni, hanem több napos kirándulásokat vagy több órásokat (pl.:7-8 órásokat). Itt megtudhatod, hogy az adott helyen mik a látnivalók, hol érdemes aludni (nekem mi vált be), nekem hol izlett és hol nem izlett a ebéd vagy a vacsora, sőt néhány alkalommal még azt is, hogy a kirándulás után esetleg milyen darabot néztem meg és hogy tetszett. A következő bejegyzésben arról a kirándulásról is beszámolok, ahol a blog ötlete jött.

További szép napot,

M.J.