Anyukámmal (Makk Zsuzsannával) egy pünkösdi túra alkalmával Budapestről-Esztergomba és vissza túráztunk. Kb. 58 kilométert tettünk meg két nap alatt, és eközben jött az ötlet: mi lenne, ha a nagymamától (Esztergom-Kertvárosból) egészen Miskolc határáig gyalogolnánk.

Megcsináltuk.

Hát nem mondom, hogy könnyű volt, mert nagyon nem volt az.

Ha a többi információt is tudni akarjátok a túráról, akkor nézzétek a következő napokban a bejegyzéseket. És most következhet az első nap.

Először az előkészületeket is meg kell említenem. Kedden (június 16.) kilenckor, jó későn keltünk, nem sürgetett semmi. Anyu összepakolt és néhány óra múlva már fel is szálltunk a vonatra. Odaértünk a nagymamához, és lelkileg is felkészültünk.

Első nap:

Terv: Esztergom-Kertvárosból Szobon át Márianosztrára megyünk és ott alszunk, 25 kilométer.

Szerdán (június 17.) 7:15 perckor keltem fel megreggeliztünk és nagypapánk kíséretével elindultunk. Jelzetlen úton indultunk el, mert nagypapám ismerős arrafelé. A szemétdombon át menve nagy elágazásba ütköztünk, kis morfondírozás után jobbra mentünk, mivel arra rövidebb. Nem volt olyan jó ötlet, és jó nagy kerülővel értünk a Barátkúti parkolóba. Ott ebédeltünk kínai levest és sólet konzervet - nagyapám hozott ehhez melegítőt. Tovább mentünk a Szobi rév felé még mindig jelzetlen úton, ami engem kicsit zavart, de bíztam benne, hogy nem tévedünk el. Sajnos később kanyarodtunk el, így párhuzamosan haladtunk azzal az úttal, amin kellett volna menni. Egyre csak sétáltunk és sétáltunk, de nem találtunk felfelé vezető utat, ezért ahol tudtunk ott mentünk felfelé. Az egyik felmenő annyira meredek volt, hogy anyu bottal se tudott felmenni és hasra esett a sárban (szerencsére nem fájt neki.) Szerencsére megtaláltuk a helyes utat és azon mentünk a szobi révig. Ott citromos sört, a kedvencemet vette nagypapa.

5:00-ra már a Duna másik oldalán gyalogoltunk anyával. Pont Szobot hagytuk el, amikor apa felhívott, hogy Budapesten nagy vihar volt és felénk tart. Balra néztünk és azonnal megláttuk a nagy felhőket és a villámokat. Én nagyon elkezdtem félni, mert egy búzamezőn gyalogoltunk és mi voltunk a legmagasabb pont, vagyis anya. Szerencsére az utunk jobbra, a vihar pedig balra fordult. Végül Márianosztra határán kapott el az eső. A Boróka kulcsosházban aludtunk, és végül 31 kilométert mentünk. Márianosztrán este még kimentünk az esőben egyet sétálni,  a női börtönt is megnéztük kivülről.

 További szép napot,

MJ