Terv: Mátraszentistvánról Galyatetőn át Parádfürdő vagy Recsk, 26-28 km.

8:10-kor indultunk el a Gyopár vendégháztól, ahol a szokásos vajaskenyér kombinációt reggeliztük. A kéken haladtunk felfelé egy két órát, hogy odaérjünk Gyalyatetőre. Ott megnéztük a kilátót, gyönyörű a kilátás. Amikor elkezdtünk leereszkedni Mátranyereg felé a kéken, akkor kapott el igazán az a érzés, hogy ezt most minek csináljuk, helyette ülhetnék otthon a gép előtt stb. Anyuval is közöltem, hogy nem akarok többet menni, mert fáradt vagyok és kedvetlen, erre a válasza az volt, hogy majd odaérünk a szállásra, majd ott eldöntjük.  Sokszor lepihentünk, és tényleg annyira kedvetlen voltam.

Én fizikailag voltam szinte egész út alatt a topon, anyu meg lelkileg, engem sokszor kapott el az érzés, hogy haza akarok menni, anyut max a lábfájása zavarhatta. Én lelkileg-testileg ki voltam már fáradva, amikor Mátranyeregbe érkeztünk. Ott nem pihentünk le, mert a Vörösmarty turistaházig el akartunk menni, és venni valamit. Egy helyitől megtudtuk, hogy be van zárva a turistaház, így a piros kereszten tovább haladva értünk, három óra alatt Parádfürdőre, ahol már nem volt kérdés, nem megyünk tovább Recskre.

A No. 1 Étterem és Vendégházban szálltunk meg, ami a főút mellett egy parkoló fogadóépülete. Ehhez képest a szobánkba nem hallatszódott be a zaj. Anyut rávettem, hogy együnk az étteremben, ahol Jókai-bablevest és sonkás-gombás pizzát ettünk. Mind a kettő nagyon finom volt. Az étterem mellett volt egy cukrászda, amibe úgyszintén bementünk és ettünk egy lúdláb tortát és egy fagyit. Én a fagyit ettem, ami hát nem volt annyira finom, de a kiszolgálók nagyon kedvesek. A 7. napon 27 km-t mentünk.

MJ